Füveim és Tereim

Pál Gyula Terem

A kiállítás 2016. január 10-éig látogatható a Pál Gyula Teremben.

           BALOGH GÉZA művészetéről Dr. Egri Mária művészettörténész ezt írja:

      „ Balogh Géza művészi attitűdjét a kettősség jellemzi. Egyidejűen organikus és absztrakt a szó nonfiguratív értelmében, teremt két és három dimenziót. Korábbi figurális akvarelljeinek, temperáinak, vegyes technikájú képeinek szimbolikája, színvilága érzéki közegben mozog,

„lét-képei” a szubjektum és a külvilág pillanatnyi viszonyát tükrözik. Az utóbbi években egyre inkább mellőzi képein a tárgyiasságot, foltokból szerveződő lírai koloritját egynemű színekkel kitöltött konstruktív terek váltják fel. Objektivitásra törekvése újfajta esélyt kapott, amikor Nyíregyháza - Sóstón, majd a mezőtúri művésztelepen megismerkedett a háromdimenziós fogalmazás lehetőségeivel. A plasztikai gondolkodás átalakította festészetét is. Utóbbi években készült olajképein, plasztikáin sokkal erősebben absztrahál. Két- és háromdimenziós munkáin különböző tereket szerkeszt, bezárt és nyitott formákkal önálló létezésben, egymás mellé épülve, átjárókkal, s különválva egymástól. A dolgok érzéki és lényegüket kereső, formailag leegyszerűsített, absztrahált közelítése egyidejűen izgatja. Jelenleg a mesélő részletekkel, aprólékos formákkal való bíbelődés örömét érmeiben éli ki. Itt láthatóan élvezi, és bőséggel alkalmazza is a viaszveszejtéses bronzöntés finom mintázási lehetőségeit. Az érmekkel szemben minden újabb háromdimenziós alkotása síkokból épített, tömör absztrakció, szimbólum, amely kollektív tudatunkban leli asszociatív gyökereit.”

 

SZÉKHELYI EDITH művészetéről Szuromi Pál művészettörténész ezt írja:

„ … Ez a titokzatos, összetett szerkezet a képek stiláris megjelenésében is tetten érhető. Első látásra úgy tűnik, a művésznő kimondottan ragaszkodik az egyszerű, lakonikus képszerkesztéshez. Mindössze csak három, négy motívumot használ, semmi többet. Csakhogy e képelemek a kubista mozgó perspektíva szabályai szerint élnek. Ennek tudható be, hogy látszólag egy parányi térben vagyunk, a másik oldalon mégis különös, már-már monumentális térzónákban. Vagyis az intimitás nem zárja ki a festői robosztusságot.

Székhelyi Edith szemlátomást vonzódik a jelszerűség felé törekvő, torzószerű, mértani alakzatokhoz. A másik oldalon azonban egyre-másra hadakozik a szerkesztő elvű látás egyoldalúságával. Innen adódik, hogy felületein a lágy, organikus formatartományok is jelentős szerephez jutnak. Ez a kettősség határozza meg képei lüktető, mozgalmas hangulatát. Műveinek erős az expresszív, érzelmi kisugárzása, hiszen a festői muzikalitás szerencsésen találkozik a monumentalitás erőivel.

Annyi biztos Székhelyi festészete egyféle biztonságot kereső, dekoratív, lírai alaphangra épül.”

 

 

2015.12.03.